Címkék: elso, kezdet

Régebben elég sok gépet tartottam karban, upgradeltem, szervizeltem - sok esetben azután, hogy a hivatalos szervizesek szétbarmolták, amit lehetett. Mára igyekeztem leépíteni ezeket az „ügyfeleket” - elsősorban azért, mert pénzt ugye az ember nem szívesen fogad el rokonoktól, ismerősöktől, szomszédoktól (esetleg kölcsönös szívességet), ingyen meg egyszerűen nem éri meg órákat, esetleg napokat szívni egy őskövület hulladékkal. Mert amíg megy a cucc, addig nincs nagy baj, haver vagy, etetnek-itatnak, gyerek boldogan játszik a Dyna2-vel meg a Passziánsszal - egészen addig, amíg el nem húzod a beledet, és akkor nekiáll szisztematikusan törölni a Windows/System mappából, véletlenszerűen bele-beletöröl a registrybe, kulcsfontosságú programokat uninstallál, CD-számra hordja haza és tölti le internetről a férgeket, vírusokat és trójaiakat, gyakran meghívja az idióta haverjait, hogy segítsenek ők is a rombolásban - aztán ártatlan arccal odaáll a kedves szülei elé és imigyen szóla: „X (ez lennél te) nem jól csinálta meg a gépet, lefagy!” - és már görbül is lefelé a szája, az informatikából életreszóló felmentéssel rendelkező szülőegyedek meg kapkodnak a telefon után, tök mindegy, hogy nappal van vagy éjszaka, hétvége vagy munkaidő és hangjukban a kétségbeesés keveredik a burkolt fenyegetéssel... És mindig milyen sürgős nekik! mintha legalábbis a paksi atomerőmű vagy a NASA szervere lenne csecsen terroristák célpontja.

Mély sóhajjal kilépsz a zuhogó esőbe, hónod alatt a hátizsákoddal, amely állandóan oda van támasztva az előszobában a falhoz, benne csavarhúzó, IDE-kábel, telepítő CD-k, haladók esetében ampermérő, póttápegység, esetleg RAM-modul és elindulsz a végzeted felé. Az apró lakásban tapintani lehet a feszültséget, apuka feszült arcizmai egy westernhőst idézik, anyuka felváltva tördeli a kezét és a tányérokat, gyerek arcán az elmaszatolt könnyek keverednek a kaján vigyorral, hogy megint itt van a balek és egyből olyan játékokat követel, amelyek futtatásához az egész lakótömb számítási kapacitása sem lenne elég, nemhogy az ő lepukkadt, kukázott alkatrészekből összetákolt „Pencium egyese”.

Beletörődő arckifejezéssel nekiállsz felmérni a károkat, aztán szépen, erőltetett udvariassággal megkéred a család összes tagját, hogy legyenek szívesek pár centit hátrébb állni, mert nem kapsz levegőt. Apuka megsértődik és olyasmit motyog, hogy ennek a „szuper gépnek semmi baja nem volt, amíg valaki bele nem piszkált (ez lennél megint te)”, gyerek közben teszkókólával locsolja a billentyűzetet és valamilyen megfejthetetlen okból fejhangon visít. Anyuka közben hetvenháromszor elmondja, hogy ők milyen szegények, hogy erre a gépre is évtizedekig spóroltak, de nem számít, a gyereknek meglegyen az öröme. Közben te nagy nehezen életet lehelsz a vasba, kilószám söpröd ki a vattaszerű port a gépházból és a tápból, végre elindul az átkozott masina, persze egyből dob egy kék halált, apuka sörszagúan közelebb hajol: „no, látom alakul”, te magadban húszig számolsz: „nem ütöm meg, nem ütöm meg...” és megfogadod, hogy megváltoztatod a mobilszámodat, a nevedet, új személyazonosságot kérsz a rendőrségtől, elköltözöl Kubába, stb.

Gyorsan újrahúzod a Wint, modemet nem találja, képernyő 640x480-ban 60Hz-en vibrál, anyuka szakért a konyhából: „Pistike édesem, ez nem ilyen szokott lenni, ugye?”, a kezed gyorsabban jár, mint az agyad, közben háromszor keresnek a mobilodon: a barátnőd éppen ráérne, a haverjaid életed legjobb házibulijába hívnak, és a főnököd sürgősen látni akar. Tudatodból jó jediként kizárod a külvilágot és félelmetes sebességgel (133 MHz) telepítesz, konfigurálsz, újraindítasz. Közben azon jár az agyad, hogyan mondd meg nekik, hogy jó lenne venni a gépbe egy ezerforintos hangkártyát, mert az ötszáz forintos CMedia csoda bedobta a törülközőt, nem is csoda, tíz éve is használtan vette valaki, szóval összeül a családi kupaktanács, „ekkora kiadást most nem engedhetünk meg magunknak”, mély sóhajjal belekotorsz a hátizsákodba, és a saját hangkártyádat belerakod a gépbe, tudván hogy soha nem látod viszont.

Gyorsan szedelőzködni kezdesz, a kedvenc sorozatodat talán még eléred, ha sietsz, persze föltartanak, hálálkodnak, „tudjuk, hogy pénzt úgysem fogadnál el, ezért becsomagoltam neked egy kis pirított szalonnát tükörtojással, tudom, hogy szereted”, és azzal a mondattal válnak el tőled, amely jeges marokba szorítja a szíved: „HA VALAMI GOND LENNE A GÉPPEL, MAJD HÍVUNK!”

Eddig 19 komment érkezett

ndrew:
2006. 11. 19. 12:46
Ezt már legalább százszor elolvastam, de még mindig nagyon üt!
:respect:
flowman:
2006. 11. 19. 15:21
Haveri körben már szállóigévé váltak a mondataid Zako mester. :D
zako1:
2006. 11. 19. 16:08
Ennek nagyon örülök, tényleg. :-) Igyekszem rendszeresen frissíteni majd a blogot, és persze lesznek új történetek is.
PPeter:
2006. 11. 19. 19:31
Nekem az a kedvencem, amikor még távozáskor távolba révedő szemmel megkérdezik, hohy "ugye pár évig még jó lesz ez a gép?", és hirtelen azon tűnődök, hogy tényleg vennem kellene NEKEM a Mogyoróban tízezereért egy normális(abb) gépet NEKIK, vagy egyszerűen csak tegyem őket a DROID hívócsoportba, amit soha, semmilyen körülmények nem szabad felvenni.
Freeze:
2006. 11. 20. 1:39
Ahogy flow mondja, néhány mondat azóta már szállóige. :D Ahogy az első olvasáskor, most is sikerült könnyesre röhögnöm magamat és felismernem minden egyes részletet a saját gépszervizeimből. :)
Jöhet a többi klasszikus sztori és persze várjuk az újakat is!
reechike:
2006. 11. 21. 13:35
Grat a cikkhez, minden tekintetben szuper!
Mintha a saját élményeimet olvastam volna. És ha a kölykök elbarmolnak valamit, akkor jön a telefon, hogy elbasztad, hogy csak ennyit kérnek tőled, stb.
rob77:
2006. 11. 21. 14:41
Jó a cikk, és nekem is ismerős a feeling...
1-2x megjártam már, azóta inkább 'nincs időm és mostanában nem is lesz', stb, mint hogy ismerősnek gépet javítgassak/fejlesztgessek.
Dottore:
2006. 11. 21. 16:10
Gratulálok testvérem, ennek az írásnak minden szava igaz.

Annyit még, hogy én elkeztem pénzt kérni a szolgálataimért. Ezek után kevesebb munkám lett, és kétszer meggondolták, hogy hülyeségekkel merjenek zavarni vagy sem.

A "jóismerős" részt pedig úgy oldottam meg, hogy ha kérdés van tessék használni a google szolgáltatást. Ha nincs net, akkor könyvesbolt, vagy számtekmagazin megrendel.

A nagyon haveroknak pedig elmondom... egyszer, de fel nem vehetik mert az védett tartalom lenne, és jogdíjat kérek érte :)

Azóta nyugi van.
moszat:
2006. 11. 21. 21:46
Köszi ezt az írást! Nagyon ütős:)))
SuMMeR:
2006. 11. 21. 22:14
Először azt hittem hülye vagyok, mert szóról szóra ismerős volt az írás (mármár plágiumot kiálltottam), de nem csoda, zako már a HWSW fórumán leírta egyszer: forum.hwsw.hu/index.php ;-)
zako1:
2006. 11. 22. 11:00
No igen, kedves SuMMeR, így jár, aki nem olvassa el a bevezető szöveget... :-) Úgy döntöttem, hogy összegereblyézem az itt-ott elszórt írásaim, és blog formájában tárom a nagyérdemű elé.
SuMMeR:
2006. 11. 22. 14:21
Na, így jártam... :D
Tényleg nem olvastam az első bejegyzést, a szöveg egy tipikus részletét bemásoltam gugliba és az dobta ki a topikot. :)

Azért mégiscsak megfogott annak idején, hiszen biztosan éreztem, hogy már olvastam (és nevettem) ezt a történetet.
MC Pite:
2006. 11. 22. 18:50
Hát igen... :) Amíg Kméten voltam koliban addig relatíve nyugi volt, most hogy megint itthon vagyok vidéken, ennek lőttek.
Ehhez még hozzátársítanék 3 itthoni gépet - ebből egy most húgom kolijában van, most pénteken is mehetek, mert nem tudják mitől de nem tölt be a win. Persze senki nem tud semmiről a változatosság kedvéért; de remélem ez nem talál bootolható eszközt gyorsabb lesz mint a legutobbi "a szomszéd srác berakta a vinyóját a gépbe formázni, aztán áramingadozás volt és azóta nem indul a gép" :rolleyes: .

Persze fater is mindig úgy áll a dolgokhoz, hogy nem azért kell a géphez nyúlnom, mert baja van; hanem fordítva látja, azért van baj a géppel mert megint elötte ölük, x héttel/hónappal elötte ültem :omg: . A kiherélt Compaq P1 és 333as szararoncsos Acorpos konfig után egy K8 Sempron+K8M800as Asus+FSP+WD+Pio+WinXP kombinációval szerencsére messze nem találkozok annyit.

Emellé betenném a másik kedvencem, hogy azt hiszik mindnekinek emléxek arra hogy mit/hova/hogy telepítettem hónapokkal/évekkel ezelött, természetes hogy emléxem a jelszavukra, mi több, akár a könyvelő program install cdjét is igazán hordhatnám magammal.

A konfigösszerakást sokan úgy gondolják hogy elhozom; és mikor arra kérnek szereljem össze - ha sikerült elhozatnom velük) már viszem az install dvdket, mert tudom hogy az 'összeszerelés' egy készretelepítést szeretne jelenteni.
MÁrha sikerült azt venni amit felírtam és a bolttal leegyeztettem - ahol ez működik - és nem 1-2 alkatrész más a konfigban és akkor nem ezt ígértem. Ja hogy nem ilyen (hangos) vgat, nem ezt a proccoolert írtam fel... mintha a táp sem az lenne, stb stb. Persze mikor erre felhívom a figyelmet ez valahogy a dev0-ba megy ki mert nem értik hogy azért q hangos mert nem azt vették amit felírtam, és hiába mondtam hogy hívjanak fel ha mégse lenne vmi... (Pár ilyen eset után már csak nagy pesti boltokból állítom össze és elötte személyesen rakatok el mindent).

Ténylegesen javít valamelyest a helyzeten hogyha pénz kérek, de ettől sajnos az is elvárják hogy az elkövetkező 125évben hibamentesen fusson minden... outlokkal-minden levélt megnyitunk... explorerrel-minden pornó oldalt ezzel nézünk, nemkülönben a warez és crackes és free mp3as oldalakat is... uninstall helyet törlés, néha mérgében beleresetelős gépen, ami néha még nyugdíjas korú is, tehát hwileg is a toppon van.

Az ismerőstől ismerősnek közvetített használt hw-es problámákra ki sem térnék, hiszen automatikusan a közvetítő a hibás mindenért; hiába szabadkozott elötte hogy nélküle üzleteljenek hogy kimaradhasson a dolgokból ha késöbb vmivel baj lenne :(.

Hogy munkahelyen milyen gépparktól (mind sw mind hwileg) mit várnak el, meg persze tőlem hogy hogy működjön, pláne hogy másodállásban vagyok ott infós... az külön történet lenne még, de hangulatban hasonló a bloghoz meg a hsz-em többi részéhez... Legalább annak lehet örülni mikor pár gépet rendbe rakva örülnek, betartják azt az 1-2 dolgot amit kérek tőlük, vagy elégedettek az összerakott új géppel.

Na, jól kirigattam magam, folytataom a lap keresést, mert a csúnya A8N-E (érezhette hogy nem szeretem) kihalt a gépem alól, és mivel kishazánkban nem kapok CFX3200őt, A8R32őt, A8R-t, A8V-E Deluxeot és úgy néz ki A8V-E SE-t sem, reménytelen hajszát folytatok használt lapok beszerzéséért ill a boltok maradék készleteinek felkutatásáért... ha ebben elszontyolodok és úgy érzem hogy a Balkánon vagyok, akkor mindig eszembe jut hogy a lap néha még bekapcsol; és mivel nincs 5centis égésnyoma közepén, még hetekig fogok harcolni a nagyker szervízével hogy nem, nem Teszt OK a lap, csak ****tak ránézni rendesen. :) Szal isnteni infósnak lenni :)
fei:
2006. 11. 22. 19:15
Hihetetlen jó a szöveg, és komolyan, akár én is írhattam volna. Kopp ugyanez van velem is állandóan.
Én úgy szoktam amúgy csinálni, hogy felrakom ugye a antivirus+tűzfal kettőst, ezekből érdemes a legjobbat választani, és sz*rni rá, hogy mit a legegyszerűbb használni. Inkább blokkoljon akkor is ha nem kéne minthogy az okos kisgyerek engedélyezzen minden létező kártevőt...
FTeR:
2006. 11. 23. 12:35
megkönnyeztem az írást.
boldogan jelentem, h az ügyfeleim 98%át leépítettem, a maradék 2%-ra meg rátukmáltam egy új gépet. mondnom sem kell, h 1 hónapig sem bírták.
én azokat az eseteket szeretem, amikor nagy hévvel bemegyek, bekapcsolom és működik. :)
Stubb:
2006. 11. 29. 16:37
Könnybelábadt a szemem ahogy hirtelen hasonló emlékek rohantak meg. :) Mikor késő estig a város másik felén dolgozol egy ilyen gépen és hálából közlik a végén, hogy: "ne haragudj nem tudunk hazavinni, mert holnap korán kelünk, de van éjszakai járat, szia..." :)

*5-ös blog. :)

Stubb
Nagy Zoltán:
2006. 11. 29. 19:48
Én úgy oldottam meg (bár szerencsére ennyire nem volt durva, mert kb. a rokonságtól messze jártam iskolába), hogy egyszerűen közlöm, hogy én nem foglalkozom vindózzal és ofiszal, mert linux rendszergazdi vagyok. A hw-re meg adok pár jótanácsot és közlöm, hogy nem az én pénzem és nem döntök helyette. Érdekes mód hamar leszoktam rólam.
Polikarpov:
2007. 01. 07. 10:56
Nagyon ismerős sztorik - kezdő számteches koromban sok ilyenbe beleszaladtam én is. Aztán fokozatosan megmagyaráztam ismerősöknek, hogy ugyebár nekem sem adnak ingyen semmilyen üzletben semmit - azóta furamód a hívások száma erősen lecsökkent, aki hív, az általában valós problémával hív, valamint a tanácsaimat, javaslataimat is inkább megfogadják (Hiába, ami ingyen van, azt hajlamos kevésbé becsülni az ember...)
Trsoly Attila:
2008. 01. 02. 17:30
Nem anyira ilyesztőek pedig csak 10vagyok

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá a bejegyzéshez.

Informatikai rémtörténetek

Az első történet

Eddig 19 komment érkezett

Bemutatkozás

Utolsó kommentek

Archívum

Linkek

Egyéb